Kambodzsa
Koh Ker
Merészség-e régészeti kutatásba vágni Indokínában?
Akárhogy is vesszük, a mi honfoglaláskorunkkal, illetve az Árpád-korral egy időben virágzó Khmer civilizáció maradványait szemlélve bizony még inkább úgy érzi az ember, hogy idegenek vagyunk ebben a környezetben.
Kambodzsában régészeti feltárásokat kezdeni több mint egzotikus kaland, óriási kihívás.
Kutatásunk helyszínének: Koh Ker-nek sajátos történetisége és különleges arculata van. Itt óriási területen szétszórtan, több száz egymással feltehetően kapcsolatban lévő önálló épületcsoporttal találkozunk. Jó részük ismeretlen a látogatók számára és elrejti az itt még élő, valódi Indokínai dzsungel. A terület reprezentatív belső magja mintegy kilenc négyzetkilóméter.
Ebből a célból igyekeztünk egy olyan –történetiségében is jelentős - épületet kiválasztani, amely kutatási szempontból ígéretes és műszaki állapota kevésbé veszélyezteti a környezetben folyó ásatást. Ezért esett a választás a központi terület egy közepes méretű, nyugati és keleti galériasorokkal lezárt öt téglaszentélyből álló épületcsoportra a Prasat Krachap-ra, ahol a Koh Ker területén a legtöbb – számszerűen 38 darab – szankszrit, illetve ókhmer nyelvű, feliratos kőtábla került elő.
A 2011. évi kutatást összefoglalva: A khmer-magyar közös kutatócsapatnak sikerült régészeti bizonyítékokat találni arra, hogy az épületcsoportot belülről kifelé építhették, illetve, hogy a Prasat egy természetes dombon épült fel, majd a környezet szintviszonyait ehhez képest később alakították ki. A feltárás második szakaszában sikerült az épületcsoportok építési fázisait meghatározni, illetve három, a Prasathoz kapcsolódó mesterséges tó nyomait feltárni. Az egyik tó feletti a magaslaton pedig újabb, eddig ismeretlen épület nyomaira bukkantunk.
Az elért nemzetközi jelentőségű eredmények, első tudományos közzétételére az ICC-Angkor június elején megrendezésre kerülő konferenciáján került sor, a kambodzsai Siem Reap-ban.
A Koh Ker-ben végzett terepbejárások során szerzet tapasztalatok alapján egyértelművé vált számunkra, hogy a régészeti kutatási stratégiát egy kiválasztott helyszín teljes körű feltárásának kell szentelnünk. Olyan alapvizsgálatoknak, mint a komplex környezettörténeti, illetve geofizikai felmérés természetesen ugyanúgy megvan a létjogosultsága. De ezek eredményei egyes területek szisztematikus feltárása nélkül csak részben értelmezhetőek, ezért a kisebb terültek kutatását célzó mintaprojektekre is szükség van.
Ezt a döntésünket támogatta, hogy a helyszíni szisztematikus terepbejárások alapján olyan intenzív antropogén környezet nyomait találtuk az épületcsoport körül, amelyben feltehetően a falakon kívüli, de valamilyen formában mégis az épülethez köthető egykori életének maradványait sejtettük. Mindennek régészeti igazolása pedig igazán egyedülálló lehetőséget kínált számunkra.
Khmer-magyar közös kutatócsapatunk
